Az élet általános elmélete

Műszaki Könyvkiadó, 2000


Előszó

’Mert bármennyire hihetetlen, a tudomány úgy keresi az élet keletkezésének útját-módját,

hogy azt sem tudja, mit is keres tulajdonképpen.’

Gánti Tibor


Az alapkérdések  - valójában gyermeki kérdések  -  megválaszolása gyakran a legnehezebb. Nem véletlenül kerüli például a megfontolt, kísérletező kutató a végtelen terek és idők kérdését, az energia, információ és anyag közti lehetséges kapcsolatok kutatását.

Vannak azonban megkerülhetetlen alapkérdések. ’Mi az élet?’, ’Hogyan keletkezett az élet?’. Ezek ott settenkednek körülöttünk akkor is, ha menekülünk megválaszolásuk elől.

Egy átlagos biológus számára az élet  -  evidencia.
Olyan, mint halnak a víz, embernek a levegő …, létének forrása. Rövid ideig sem létezhet nélküle és ezért természetesnek, adottnak veszi. Gánti Tibor nem átlagos biológus; őt éppen az élet lényege, az élettelen és élő közötti átmenet foglalkoztatta folyamatosan.Ez az érdeklődés korán, még tanulóévei alatt felismeréssé érett, a felismerésből elmélet, majd szemléletformáló kötetek, monográfikus munkák születtek. Közben - könyveit olvasva - felnőttek új nemzedékek. A szellemi szövetségesek és ellenfelek kooperatív gondolatai nyomán - magyar nyelvterületen, itthon és otthon … szerte a világban - kialakult az evolúciós biológiai gondolkodásnak egy sajátos, új irányzata, iskolája. Gánti Tibor esetében is teljesült Sylvester János (1539) iskolateremtő parancsolata …’Tudós mesterek, tegyétek tudósokká tanítványaitokat’.

A közvetlen és közvetett tanítványok legjobbjainak munkája nyomán formálódik a nemzetközi elismerés: az idő érleli gyümölcseit. A chemotonelmélet kidolgozója viszont közben megtapasztalhatta az örök  igazságot arról, hogy aki túl korán ébred, az … sötétben ébred. És aki túlságosan előre merészkedik az ismeretlenben, arra minden bizonnyal saját csapatai is lőni fognak. Ez a felderítők mindkori sorsa és kockázata. Mindenkori elégtétele viszont az, hogy egymaga tárt fel egy területet követői előtt.

Ez az előszó is egy ilyen követés eredménye: saját tanítványaimnak a chemtonelmélettel való szembesülés nyomán született. Engedtessék meg, hogy röviden felidézzem ezt - az általános tanulságokkal is szolgáló - történetet.

Az evolúciótan oktatása során az élő és élettelen anyag egymáshoz való viszonyának, az élet keletkezésének tudásalapú magyarázata rendszeresen előkerül (évente több alkalommal is) az előadásokon és szemináriumokon. Fontos kérdés ez, mert valójában ezen a ponton válik el a hit és a tudás. A kérdéseket is ennek megfelelően kell kezelni, nem szabad sérteni az emberek hitét és nem szabad csorbítani a tudásba vetett bizalmát. De világossá kell tenni számukra e között a két fontos és sajátosan emberi intellektuális képesség közötti különbséget - különös tekintettel az egyetemekre is begyűrűző agresszív szektariánus jelenségekre. Kötéltánc ez a javából minden empatikus oktató számára és ezen a kötélen segített évről évre sikeresen egyensúlyozni a chemotonelmélet.

Szokás szerint előkerült az élő minimálrendszerek kérdése a legutóbbi tanévben is. Megtörtént az élet lényegére választ kereső elméletek bemutatása, majd a hallgatók feladata volt saját alakuló tanári értékrendjük szerint rangsorolni a bemutatott elméleteket. Az eredmény a korábbi évek rangsoránál is egyértelműbb volt. Gyakorlatilag valamennyi megkérdezett Gánti Tibornak a chemotonelméletét tartotta a legátfogóbbnak, legésszerűbben felépítettnek, olyannak, amely hallgatóként és leendő tanárként leginkább segíti - a részletek és az összefüggések szintjén egyaránt - annak a megértését, hogy milyen emberi logikával követhető egy élettelenből élőbe átbillenő anyagi rendszer kialakulása.

A hallgatói értékelések szemináriumi megbeszélése során  született meg a gondolat: osszuk meg a közösségi véleményt a chemotonelmélet kidolgozójával. Öt diák fogalmazta, majd közel ötvenen írták alá azt a levelet, melyben megköszönték Gánti Tibor kitartó fáradozását a gondolatrendszer kidolgozásában. Tették ezt úgy, hogy sejtelmük sem volt az elmélet új magyar és angol kiadására vonatkozó előkészületekről. Postafordultával érkezett a válasz, melyből - erkölcsi tanulságként is - ide kívánkozik az alkotómunka elismerésére vonatkozó néhány gondolat:

’Az elismerés különböző formáinak - legyen az szóbeli dicséret, írásos elismerés (mint a Ti leveletek), valamiféle kitüntetés, díj, stb. - a társadalom szempontjából fontos szerepe van. A társadalmat ugyanis az emberi munka tartja fenn, de az emberi alkotás viszi előre. Azok a társadalmak fejlődnek gyorsan, kerülnek a világ élvonalába, ahol az alkotásokat megbecsülik és ahol a társadalom tagjait alkotásra ösztönzik.

Társadalmi szempontból az alkotás elismerésének más a szerepe a fiatal és az öreg alkotó esetén. A fiatalnál egy dicséret, egy díj, egy kitüntetés elsősorban biztatás. … Az idős generáció esetén az alkotás elismerésének társadalmi szerepe más. Itt már nem a további alkotásokra való ösztönzésé a főszerep. Itt egy-egy díj, egy–egy kitüntetés már elsősorban a társadalomnak szól. Azt mondja a társadalom tagjainak, hogy ide figyeljetek, ilyen alkotásokat hozzatok létre, így dolgozzatok, így legyetek hasznosak a társadalom számára. … Ez nagyon fontos manapság, amikor a médiából ömlenek a negatív példák, amikor a bennünket körülvevő környezet … az élvezetre és nem az alkotásra ösztönöz.’

A Műszaki Könyvkiadó - azzal, hogy újra kiadja az élet princípiumára vonatkozó, immár tudománytörténeti távlatokban is szemlélhető gondolatokat - a fiatal és a kevésbé fiatal nemzedékek számára egyaránt hasznos munkát végez.

Hogy miért hasznos az új magyar kiadás a most felnövekvő tanár, mérnök és kutató nemzedéknek, azt évről évre jelzik számomra az arra legilletékesebbek: az élet iránt érdeklődő biológus, környezetkutató, mezőgazdász hallgatók. A kiadónak a társadalom egésze felé küldött üzenetét viszont - Bernard Shaw egyik mondását parafrazálva (’Bizonyára jól dolgozhattam, mert sohasem tüntettek ki’) - a következőkben lehetne talán  összefoglalni:

Néha éppen az mutatja egy ember munkájának maradandó értékét, hogy nem baráti hivatalosságok, hanem a társadalom értékítélete adja meg számára - csak hosszú idő múltán - a kitüntető elismerést. És szerencsés az, aki elég hosszú életű, hogy ezt megérje.

Az egyetemes és a magyar biológia bővelkedik megkésett elismerésekben. Saját szűkebb érdeklődési körömből Gelei József kromoszómákkal kapcsolatos kutatásainak immár közel évszázados, Festetics Imre ’genetikai törvényeinek’ közel kétszáz éves és Lencsés György 1500-as években íródott hatkötetes magyar élettudományi nagymonográfiájának immár fél évezredes csipkerózsika-álmára utalnék itt csupán.

A chemotonelmélet sorsa - ezekkel összehasonlítva - szerencsésnek mondható: folyamatosan élt és egyre jobban hatott az utóbbi ötven esztendőben. Most a magyar kiadással párhuzamosan készülő oxfordi kiadás révén pedig remélhetőleg kilép a nagyvilág nyilvánossága elé és hatni fog  - immár az egész világon.

Mert - bármennyire hihetetlen - a tudomány még ma is úgy keresi az élet keletkezésének útját-módját, hogy azt sem tudja, mit is keres tulajdonképpen."

Veszprém, 2000. június
Szabó T. Attila


Könyvrecenziók:

A Műszaki Könyvkiadó karácsonyi ajánlata. Dr Gánti Tibor Az élet általános elmélete. 2000. Könyvajánló

Mi élő? Mi halott? Mi élettelen? Mi életképes? Gánti Tibor új könyve az életről.  -k-k- Ugyan itt Tharan-Trieb Marianne recenziója is. Híres Maros, I. évf. 11-12. sz., 2000. december, 17. old.

Created by EasyDesign®