Az élet princípiuma

James Griesemer és Szathmáry Eörs megjegyzéseivel

Oxford University Press, 2003


„Gánti professzor ebben a könyvben közérthető nyelven írja meg az élő rendszerek organizációjáról vallott nézeteit, amelyben a kémiai automatákról megalkotott elméletét újfajta módon adja elő. Az élet legegyszerűbb „chemoton” modellje három egymással csatolt alrendszerből áll: egy autokatalitikus metabolizmusból, egy genetikus molekulából és egy membránból. Gánti kémiai perspektívájában az élő rendszerek alapvetően körfolyamatként működnek, ami az „életkritériumok” régi problémájának újszerű megközelítése, és kifejezi, hogy az élet egységére vonatkozó filozófia alkalmazható a genetikában, a kémiában, a fejlődés-biológiában, de az egzakt elméleti biológiában is.

James Griesemer és Szathmáry Eörs új tanulmánya Gánti munkájának biológiai és filozófiai jelentőségéről azt mutatja, hogy ez a munka jelentős elméleti fontossággal, folyamatos relevanciával és felfedező erővel bír. A munka egészén áthúzódó megjegyzéseik dialógussá változtatják a művet, amely a biológia és filozófia jelenleg alapvető gondolatait tartalmazza.”


„A könyv organizációja"

Ez a könyv öt fejezetre oszlik. Az első Gánti professzor új tanulmánya „Az élet és halál szintjei” címmel, amely bevezeti az olvasót a legfőbb érveinek középpontjában álló fogalmak némelyikébe, valamint illusztrálja, hogyan alkalmazhatók az élő állapot természetére vonatkozó központi problémák az élet sok szintjére.

A második fejezet, amelynek címe „Az élet mibenléte”, átdolgozott változata Gánti „Kontra Crick vagy az Élet Mibenléte” című könyve második részének, amelyet magyar nyelven 1989-ben adtak ki. Válaszként Crick „pánspermium” hipotézisére, amelyet a szerző „Az élet Maga: Eredete és Természete” (Simon and Schuster, New York, 1981) című könyvében fejteget, és ami a Földön található élet eredetét az űrből származó szerves anyagokkal történt beoltásának tulajdonítja, Gánti egy sor problémát sorol fel, amelyeket meg kell oldani mind az élet eredetének kutatásában, mind pedig a szélesebb értelemben vett, az élő állapotot általában kormányzó alapelvekre vonatkozó kutatások során.  

Míg igaz lehet az, hogy a földi élet az űrből eredő beoltással kezdődött, az élő állapot eredetének és feltételeinek problémája nem oldódik meg azzal, ha rámutatunk az eredet helyére. Gánti megfontolásai segítenek a problémát áthelyezni a kémiai gondolatmenet szintjére. Ez annak a fényében nagyon hasznos, hogy a Crick és Watson munkáiból levezethető információs paradigma a molekuláris biológiában, valamint a molekuláris genetika „központi dogmájának” kialakítása olyan magyarázatra szorul,  amelyeket az élet erdetének elmélete vagy az élő állapotot meghatározó elvek nem feltételeznek. Ezért ebben a fejezetben bevezeti az olvasót a chemoton, a körfolyamati sztöchiometria fogalmába, és egy olyan kémiai gondolatmenetbe, amely túllép azon, hogy éppen milyen kémiai modell vezeti (vagy félrevezeti) a figyelmünket az alapelvek irányába.

A harmadik fejezet „Az Élet Egységes Elmélete” tartalmazza Gánti sokszorosan kibővített „Az Élet Princípiuma” (magyarul 1971-ben megjelent) című könyve hatodik kiadásának (1987) nagy részét. Hálásak vagyunk Vekerdy Lászlónak, aki először fordította ezt a művet angolra (valamint Czárán Erzsébetnek a Contra Crick és Viktor Müllernek a Bevezetés angolra fordításáért). Ebben a fejezetben Gánti közérthető módon fejti ki chemoton elméletét, és kihagy minden kémiai kinetikai részletet. Ennek a fejezetnek a középpontjában az „életkritériumok” állnak, ami a 2. fejezetre épül. Az életkritériumok szolgálnak az élet egysége filozófiájának kifejtésére, és ez a rész magában foglal mindent, amit a filozófusok a „kiválasztás egysége” címen tárgyalnak. Ezek után ezen alapvető egységek elméletét kiterjeszti és alkalmazza az élet elveit tárgyaló olyan hagyományos gondolatmenetekre, mint a genetikáé, kémiai szintéziseké, és olyan követelményekre is, amelyeket általában „egzakt elméleti biológiaiaknak” nevez.

A negyedik és ötödik fejezetben tanulmányok vannak James Griesemertől és Szathmáry Eörstől,  Gánti munkájának biológiai és filozófiai jelentőségéről. Ezekben nem csak azt kíséreljük meg megmutatni, hogy személyesen a mi számunkra miben áll Gánti művének jelentősége, hanem úgy véljük, hogy ennek a munkának folyamatos relevanciája és heurisztikus ereje van az elméleti biológiában. Végül az egész könyvön keresztül megjegyzéseket fűzünk Gánti hozzájárulásához a tudományhoz, összekapcsolva művét a jelenlegi biológiai és filozófiai irodalommal. Szathmáry Eörs megjegyzéseit „S” betűvel, James Griesemerét „G” betűvel jelöljük.

/Fordítás angol nyelvről/

Created by EasyDesign®