Kontra Crick avagy az élet mivolta

Gondolat, 1989


„Ajánlom e könyvet Francis Harry Compton CRICK-nek, aki:

  • Watsonnal együtt megkonstruálta a DNS kettős spirál modelljét, megalapozva ezzel a molekuláris biológiát;
  • aki: ugyancsak Watsonnal e modell segítségével feltárta, hogyan másolódik át az öröklődő információ a sejtosztódás során;
  • aki: sikerei csúcsán sem ült babérjain, hanem újabb nagy problémák megoldásába fogott, és termékeny gondolatokat szőtt a genetikai kód eredetéről is;
  • aki: azt hiszi, de legalábbis hirdeti, hogy a földi élet más civilizációk által űrhajókon a Földre küldött baktériumoktól származik (amiben én nem hiszek);
  • és akinek mellesleg az agy működésével és az álomképzéssel kapcsolatban is figyelemre méltó ötletei támadtak.


E könyvben mégis az általa (és mások által) képviselt szemlélettel kívánok szembeszállni.”

„NEM MENTSÉGÜL, csak a tények rögzítése végett. Ez a könyv vitairat. Vitairat a mai biológia egyoldalú génközpontúsága ellen. Nem a géneket tagadom. Nem is tagadhatom, létezésük tény, a biológia legfontosabb tényei közül való. Nem is tagadhatnám, hiszen akkor hitehagyó lennék. Több mint húsz évvel ezelőtt ugyanis magam írtam az első magyar nyelvű könyvet a molekuláris biológia eredményeiről, a nukleinsavak és fehérjék szerkezetéről, szintéziséről. Ez a könyv ugyancsak a Gondolat Kiadó gondozásában jelent meg, Forradalom az élet kutatásában címmel. Amikor a kéziraton dolgoztam, a génnek még nem volt polgárjoga Magyarországon: ’reakciós’, ’áltudományos’ fogalomnak számított. Komolyan szorongtam, és nem ok nélkül, nem származik-e bajom a könyvben írottakból, hiszen uralkodó dogmákkal kellett szembeszállnom.

E dogmák alapjai akkor már kétségtelenül inogtak, falaik recsegtek-ropogtak. Mire a könyv megjelent (1966), a falak leomlottak. A génfogalom elfogadottá vált, a nukleinsavak szerkezete bekerült a tankönyvekbe, a DNS-molekula modellje, a híres Watson-Crick-féle kettős spirál hazánkban is közismertté vált. Közismertté és elismertté, ahogy az egész világon. Fényes pályát futott be, s változatlanul teljes pompájában ragyog. Olyannyira, hogy fényétől egyre nehezebb észrevenni az élő rendszerek egyéb, nem kevésbé fontos mechanizmusait. Ma már vakít, maga vált dogmává. A sors úgy hozta, hogy ismét dogma ellen foglaljak állást, de most már a mindenható gén dogmája ellen.

Francis Cricknek Az élet mikéntje című, szintén a Gondolatnál megjelent könyve csak az ürügyet adta ehhez. Nem a gének ellen akarok küzdeni, nem is Crick ellen. A másik oldalért szállok síkra, azért, ami ma árnyékban van. Hogy mi is ez? És miért érdemel figyelmet, arról mesélnek e könyv fejezetei.”

Created by EasyDesign®